Gala hátát nem szúrja a kormány
2016.06.02 15:18
A Galuska Szabolcs, Várfalvi Gábor kettős az abszolút harmadik helyen teljesítette a GOBALDARU Rallye Sprint – MARB futamot. A srácokkal a verseny után beszélgettünk az igen erős mezőnyről, a gáláns rendezőkről, a bajnokság jelenlegi első helyéről és még az ufók is szóba kerültek…
A Galuska Szabolcs, Várfalvi Gábor kettős az abszolút harmadik helyen teljesítette a GOBALDARU Rallye Sprint – MARB futamot. A srácokkal a verseny után beszélgettünk az igen erős mezőnyről, a gáláns rendezőkről, a bajnokság jelenlegi első helyéről és még az ufók is szóba kerültek…
Mit szóltatok amikor megnéztétek a nevezési listát?
Szabolcs: Nagyon népes mezőny gyűlt össze, ez egyrészt betudható az elmaradt nyugati futamnak, de a helyi lelkes versenyzőközösségnek is, akik hagyományosan nagy létszámban indulnak a Miskolc környéki futamokon. Úgy láttuk, hogy ez igazán kemény dió lesz…
Gábor: Hát, amikor ránéztünk először, látszott, hogy nem sétagalopp lesz a verseny, rengeteg nevező, közel 30 autó kategóriában, nagyon régen nem láttam ilyet. De örültem neki, azt mutatja, hogy van igény a rendezvényre.
A verseny előtt milyen eredménnyel lettetek volna elégedettek?
Szabolcs: Tekintve hogy a nevezők között több régiós és országos bajnok, valamint egykori futamgyőztes szerepelt, úgy tippeltük, hogy reálisan 10-12 párosnak lehet sansza a dobogóra férni. Azt gondoltuk hogyha az első ötbe beférünk az már komoly fegyvertény!
Gábor: Látatlanban azt mondtam a verseny előtt, hogy itt már egy top10-es helyezésnek is komoly rangja lesz. Ahogy Gala is mondta, számos olyan versenyző indult a futamon, akik már letettek valamit az asztalra. Titkon azért bíztunk abban, hogy az első öt hely valamelyike elérhető lesz.
Tetszett nektek a hosszabbított pálya?
Szabolcs: Nagyon tetszett ez a nyomvonal, reméljük ezentúl ez lesz a standard! :-) A gyors és technikás részek egyaránt kihívást jelentettek, mindegyiknek megvolt a szépsége és nehézsége. A nézők is biztosan jobban élvezték, legalábbis a létszámukból ítélve megérte nekik a hőség ellenére is kitartani, biztatni a versenyzőket. Nagyon hálásak vagyunk ezért!
Gábor: Sokkal jobb volt! Tavaly kicsit csalódottan vettük tudomásul, hogy a buszfordulónál véget ért a pálya és a többi részen csak legurulhattunk… Most viszont tempót is autózhattunk rajta, nagyon élvezetes kanyarokkal.
Meséljetek nekünk, hogyan telt számotokra a verseny hat gyorsaságija!
Szabolcs: Az első gyorsaságin sajnos éppen előttünk borultak föl Kiss Rolandék és mivel nem láttuk sem őket, sem az OK táblát, ezért természetesen rögtön megálltunk és ki akartunk szállni segíteni. Szerencsére előkerült a navigátor és miután megtudtuk hogy jól vannak lecsorogtunk a pályáról. Így nem volt sok összehasonlítási alapunk, de úgy saccoltuk hogy 5-6 időkre jók lehetünk. Rolandék kiesése után Géringer Zoliékkal voltunk nagy csatában, az egyik irányban ő volt a gyorsabb, Parasznyára visszafelé viszont mindig nekünk jött ki jobban a lépés. Sajnos azonban mindig többet kaptunk mint amennyit le tudtunk faragni, így a végén előttünk végeztek abszolútban. De egy cseppet sem bánkódunk, hiszen nagyon jó volt ez a küzdelem, iszonyatosan élveztük, és hát ügyesebb ellenféltől nem szégyen kikapni! Bízunk benne, hogy lesz még lehetőségünk meccselni újra, talán addigra gyorsulunk egy picit… :-)
Gábor: A reggeli első gyorsasági kicsit még álmosan indult, a végére kezdtünk belejönni, de a bánya után azt láttuk, hogy pár néző szalad fel a kanyarból és integetnek veszettül, a kanyar után pedig Kiss Rolandék fejtetőn álltak az árokban… Mivel nem láttuk őket, megálltunk, de addigra már jelezték, hogy ők rendben vannak, bár ez az autóról nem volt elmondható. Utána elkezdtük élvezni a versenyt, nekünk valamiért Parasznya felé jobban feküdt, arra voltunk eredményesebbek, kicsit megcsipegettük a MARB bajnokokat, de amennyit adni tudtunk, jóval kevesebb volt annál, mint amit a másik irányban kaptunk. Megnéztem a Géringer-Somodi (vagy Gréninger-Sondi, ahogy errefelé ismerik őket :-) ) belső felvételét az 5. gyorsaságiról és azt kell mondjam, le a kalappal… az eredmény indokolt. A nap végére Jobbágy Peti is kezdett közeledni, de azt szerencsésen kivédekeztük. Összességében remekül telt a hazai versenyünk, bár már egyikünk sem lakik életvitelszerűen Miskolcon, de gyökereinket nem felejtjük el.
Buksi verhetetlennek tűnt a vasárnapi napon…
Szabolcs: Buksi is itt versenyzett? Nekünk úgy tűnt egy másik rendezvényen van! :-) Klasszisokkal jobb volt mint mi, nincs ezen mit szépíteni, ha 3 másodpercen belül maradtunk akkor már örültünk. Szívből gratulálunk neki, iszonyatosan jól ment, le a kalappal!
Gábor: Igen, mesélték, hogy meglátogatott minket egy Buksi bőrébe bújt ufó… ez is bizonyítja, hogy léteznek az idegenek! :-) Nagyon nagy gratula neki, nem is értem, hogy lehet ilyet menni, de a mellékelt ábra mutatta, hogy mégis lehet. Rettenetesen gyors, ügyes, nem egy ligában játszunk… egyszer talán mi is eljutunk oda. :-)
A nagy meleg mennyire nyomta rá a bélyegét a versenyetekre, jól bírtátok?
Szabolcs: Sokan panaszkodtak hogy bágyadtabbak voltak a motorok a hőség miatt, és a miénk sem volt annyira pörgős kedvében mint szokott, de azért becsülettel helytállt. Mi magunk igyekeztünk árnyékba húzódni és sok folyadékot fogyasztani, még egy elegáns szalmakalapot is beszereztünk… :-) Nagyon gáláns gesztus és pótolhatatlan segítség volt a rendező részéről, hogy a lyukóbányai ácsorgásnál hűtött (!) frissítővel és szendvicsekkel várta a mezőnyt, hálásan köszönjük!
Gábor: A hidegnél csak a meleget bírom rosszabbul. Köszönjük a lyukói ácsorgáshoz bekészített hűtött ásványvizet, szendvicseket és legfőképp a sátrat! Nagyon nagy segítség volt.
Az új autóval eddig egy arany és egy bronz a mérlegetek! Elégedettek vagytok?
Szabolcs: Azt gondolom igazán elégedettek lehetünk, nem számítottunk ilyen jó helyezésekre. Az autó zokszó nélkül tűrte a megpróbáltatásokat, a messzi földről importált szervizcsapat – akik a legutolsó pillanatban ugrottak be a futamra, örök hála Korinak és Balázsnak – csak a kerekeket cserélte át egész nap. Három futam után vezetjük a MARB északi tabellát és az Országoson is előkelő helyet foglalunk el ami nagyrészt a remekül felkészített autónak köszönhető. Persze ezen meg sem kellene lepődnünk, hiszen Katona Kori mint mindig, ebbe a projektbe is beletette szívét-lelkét… Bízunk benne, hogy sikerül átmenteni a formát a hátralévő futamokra is.
Gábor: Egy mondatban megfogalmaztam Katona Kornélnak, hogy milyennek találom az autót, de azt itt nem írhatod le, mert nem tudjátok kisípolni. :-) Sajtóbarátul úgy hangzik, hogy nagyon jól sikerült az autó… Persze az autó önmagában nem elég, kell hozzá valaki, aki elkormányozza és számomra egyértelmű, hogy Gala hátát nem szúrja a kormány. :-) Most hatványozottan igaz a klasszikus mondás, hogy jó kaszni, jó sofőr, nincs kockázat. Három futam után nem is állhatnánk jobban, az északi régióban minden értékelhető pontversenyben (abszolút, kategória, Lada P3 kupa) vezetjük a bajnokságot, kívánhatnánk ennél többet? Szeretném most kiemelten megköszönni Zsókának a kitartását, hogy kihozta a kis srácokat a versenyre, hogy megnézzék apát verseny közben. Százezer fokban, tűző napon kordában tartani a két kis örökmozgót nem egyszerű dolog… Emellett köszönet jár Korinak és Balázsnak, hogy eljöttek a “világ végére” szervizelni. Azt hiszem, nincs több mondanivalóm.
Készítette: Sipos Attila /rallyfeeling.hu